Név hipertónia vízhajtó, A terápiarezisztens hipertónia


Vérnyomáscsökkentés[ szerkesztés ] Hipertóniáról beszélünk, ha ismételten mérve 90 Hgmm feletti diasztolés nyomást észlelünk. Ezt az erőteljes sómegvonást a betegek otthoni körülmények között általában képtelenek tartani. A magas vérnyomás kezelésében tehát nagyon gyakran a diuretikumok tiazid-származékok az első választható gyógyszerek.

A diuretikumok jellemző módon fokozzák a NaCl kiürülését a vizelettel, de ezen túlmenően egy nem teljesen ismert direkt vérnyomáscsökkentő érhatást is kifejtenek.

Navigációs menü

Ez azt jelenti, hogy vérnyomáscsökkentő hatásukat a név hipertónia vízhajtó dózisnál sokkal kisebb adagban is kifejthetik, ezért a diuretikumokra jellemző mellékhatások elkerülése végett hipertóniás betegeknél jóval kisebb dózisban alkalmazzák őket.

Mindemellett a csontszövet a szervezet kalcium raktárának szerepét is betölti. A vér kalcium tartalma elsősorban a táplálékkal felvett kalciumból származik. Mivel a táplálkozás gyakorisága és a táplálék összetétele változó, ezért a vér kalcium koncentrációja nagy ingadozásokat mutatna, ha csak a tápcsatornából felszívódó kalciumtartalomra lenne utalva.

Az egyensúly fenntartását bonyolult hormonális szabályozó mechanizmus biztosítja. Ugyanakkor a csontszövet sem állandó, hanem egész életünk során folyamatos megújuláson megy keresztül, amely folyamatban, normál esetben a csontbontás és a csontépítés egyensúlyban van. A megújulás sebességét figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a csont név hipertónia vízhajtó egyes kalcium atomja évente kicserélődik. A fokozott csontbontás esetén alakul ki az osteoporosis, azaz csontritkulásamely elsősorban az életkorral változó hormonrendszer következménye.

Mint korábban említve lett, a vese glomerulusai naponta körülbelül liter primér vizeletet szűrnek át a tubulusokba, amelyben jelentős mennyiségű napi 9 g kalcium is található. Ennek egy része a proximális tubulusban passzív módon, majd a további része aktív transzporttal a distalis kanyarulatos csatornákban visszaszívódik.

Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tiazid diuretikumok nagy mértékben csökkentik a vizelettel távozó kalcium mennyiségét.

Ezek közül a leggyakoribbak: Életkor. A magas vérnyomás kialakulásának valószínűsége az életkor előrehaladtával folyamatosan nő.

A tubulusok distalis részében a tiazidok gátolják a nátrium visszaszívódását, ezzel növelve a kalcium—nátrium cserét, ami végső soron a kalcium fokozott visszaszívódását eredményezi. A tiazid típusú diuretikumok ezen hatását használják fel az oszteoporózis kezeléséhez.

név hipertónia vízhajtó

Az ilyen állapotot nevezik hiperkalciuriának, amelyben a vesekövek képződésének csökkentése érdekében tiazid típusú diuretikumokat adnak a betegnek.

A furoszemid a tubulusokban a nátrium visszaszívásának gátlásával növeli a tubulusok ozmotikus nyomását.

A vízhajtók működése

Az alábbi felsorolás ez utóbbi csoportosítást követi és az orvos- és gyógyszerészképzésben rendszeresített tankönyvek hatástani besorolásán alapszik. Mellékhatás nélküli, a legfiziológiásabban ható vízhajtónak lehet tekinteni.

név hipertónia vízhajtó

Diurézist elérhetünk egyszerű vízivással; mégpedig minél kevesebb só ásványi só van a vízben, annál gyorsabban ürül ki a vesén át. A szénsavas ásványvizek a tápcsatornából általában gyorsabban szívódnak fel és ürülnek ki, mint az ivóvíz.

név hipertónia vízhajtó

A vér hígulását a hipotalamuszban elhelyezkedő receptorok ozmoreceptorok érzékelik és jelzést küldenek a szervezet vízmérleg egyensúlyát szabályzó idegi központoknak. A folyamat eredményeként a hipotalamuszban gátlódik a vízmérleg egyensúlyt biztosító egyik faktor, az antidiuretikus hormon felszabadulása.

Ezzel lehetővé válik a vese szabad vizeletkiválasztása.

név hipertónia vízhajtó

Mérgezések némelyikében a víz a detoxikálás kiegészítője lehet. Ma azonban a korszerű klinikai alkalmazásban a nem elektrolit természetű anyagok mannit, glicerin, szorbit, karbamid használatosak, amelyek nem zavarják meg a beteg elektrolit háztartását.

A keringés a vese glomerulusaiba név hipertónia vízhajtó őket, ahol szabadon filtrálódnak és kerülnek a tubulusokba, ahol megváltoztatják az elővizelet fiziológiásan normális ozmotikus viszonyait. Az ozmotikus diuretikumok legfőbb klinikai alkalmazási területe a fennálló vagy fenyegető akut veseelégtelenségamely súlyos traumás sérülések vagy műtéti beavatkozások következtében alakulhat ki, mint: égési sérülések, mérgezések, szívműtétek, stb.

Nem valódi kezelhetetlenség - pszeudorezisztencia

Az ozmotikus diuretikumok jól bevált szerek mérgezésekben is, például barbiturátok, szalicilátok a vizelettel való gyorsabb kiürülésének céljára. Kolloidozmózisos nyomást növelő készítmények[ szerkesztés ] A plazmafehérjék olyan kolloidok, amelyek nagy koloidozmotikus nyomást létrehozva jelentős mennyiségű víz keringésben tartására alkalmasak.

Ezért normális fiziológiás körülmények között a vér plazmafehérjéi nem elhanyagolható mértékben hozzájárulnak az érpálya és az extracelluláris új az orvostudományban a magas vérnyomásról között kialakuló folyadékegyensúlyhoz. Plazmafehérjék hiányában csökken a kolloidozmotikus nyomás és az erekből víz áramlik a szövetek közé az extracelluláris térbe, ezzel ödémát létrehozva, amelyet a nyirokkeringés nem képes elszállítani.

Fizikai vagy lelki megterhelés hatására mindannyiunk vérnyomása megemelkedik és akár a középsúlyos hypertoniának megfelelő értékeket is mérhetünk. Az értékek ezenkívül napszaki ingadozást is mutatnak, az éjszaka mért értékek alacsonyabbak. A mért értékek alapján akkor beszélünk hypertoniáról, ha ezek az értékek többszöri mérés alapján, nyugalomban is magasnak bizonyulnak. Az Ön kezelőorvosa a mért vérnyomásértékek alapján fogja eldönteni azt, hogy Ön melyik kategóriába enyhe, középsúlyos, súlyos tartozik, és a kezelést is alapvetően ez a besorolás határozza meg. Ahhoz, hogy a méréskor korrekt eredményt kapjunk, ügyelni kell néhány dologra.

Vese- és májbetegségek, továbbá krónikus hasmenés vagy tartós éhezés következtében fehérjevesztésen alapuló ödéma alakulhat ki a vérpályában kialakult csökkent koloidozmózisos nyomás eredményeként. Ilyen esetekben fehérjedús diéta mellett kolloid természetű szerek albumin, dextrán intravénás alkalmazásával az ödéma kezelhető, a diurézis fokozható.

A karboanhidráz-bénítók ezt a folyamatot gátolják Karboanhidráz-gátló szénsavanhidráz-gátló diuretikumok[ szerkesztés ] A karboanhidráz-bénító diuretikumok a A gyógyszercsalád néhány képviselője viszont pl.

A vesében a karboanhidráz elsősorban a tubulusok proximális szakaszának falát képező sejtek belsejében citoplazmájábanés kisebb mennyiségben azok sejtmembránjában fordul elő. A HCO ionok a vér sav-bázis egyensúlyának fenntartásához nélkülözhetetlenek.

Vizelethajtó gyógyszerek

A vizelettel történő tartós kiürülésük az egyensúly tragikus következményekkel járó felborulásához vezetne. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszer kiürülése után az eredeti fiziológiás állapot helyreáll, az enzim működése normalizálódik. Továbbá a HCOkoncentráció emelkedik a vizeletben.

név hipertónia vízhajtó

Elsődlegesen tehát diuretikumként használják a karboanhidráz-bénítókat. A különböző szerkezetű karboanhidráz-bénítók nem azonos mértékben gátolják a vesetubulusban és a szervezet más szöveteiben található karboanhidrázt és ez terápiás célra felhasználható.

Egyes karboanhidráz-bénítók hatására csökken a szem belsejét kitöltő folyadék a csarnokvíz humor aquosus termelése, ezért glaucomában csökkentik a szem belső nyomását. Nem teljesen tisztázott mechanizmus szerint gátolják az epileptikus görcstevékenységet, amelyet terápiásan ki lehet használni.

A karbonanhidráz legnagyobb mennyiségben név hipertónia vízhajtó keringő vörösvértestekben található, ahol az enzim nem szándékolt gátló hatása következtében a szövetek nehezebben adják le a CO2-t és ezért acidózis jöhet létre.